Egy gyönyörű szép lányt láttam tegnap délután itt az utcán.

Amikor a két szemébe néztem,

Akkor én felfedezni véltem nála minden romantikát!

El is indultam Ő felé, de intett nekem, hogy nem szabad.

Láttam én a félelmét,

De inkább mégse kérdem én, mert mögötte az apja van.

Az apja oda szólt neki– Most már elég! / Azonnal gyere ide! /

Ő csak lehajtott fejjel mondta: oké, oké!

Láttam az arcán mennyire fáj,

Szép rabszolgalány, ennyit tégy csupán:

Mondd azt, hogy felemelőbb az érzés mikor velem vagy!

Mondd azt, hogy neked én még az életemet is odaadtam!

Mondd azt, hogy nekem a szándékom az nem egy éjszakás,

És ahogyan  másoknak a szerelem neked is ugyanúgy jár!

Mondd azt, hogy neked szabad a szíved, szabad lelked van

És akit Te igazán szeretsz az Téged soha el nem hagy!

Mondd azt, hogy teli van neked a szíved ezzel a bú élettel,

És azt, hogy eleget hagytál rájuk neked is élned kell!

Mondd meg, hogy fáj, mondd meg, hogy fáj, mondd meg hogy fáj!

Szíved régóta gyászba van.

Vállald bártan önmagad!

Ne félj, melletted leszek,

fogom majd a két kezed,

„Rabszolgalány!”

Szíved régóta gyászba van.

Vállald bártan önmagad!

Ne félj, melletted leszek,

fogom majd a két kezed,

„Rabszolgalány!”

Hiába akarom én, hogy boldogok legyünk,

Én egyedül ahhoz kevés vagyok.

Neked is ugyanúgy akarnod kéne,

Meg mondanod kéne míg meg nem unják azt, hogy: szeretsz nagyon!

Tudom, hogy gyakran szomorú vagy és ott sírsz, ahol senki se lát.

De adjon neked erőt az Isten,

Áldozat nélkül győzelem nincsen: úgyhogy harcolj tovább!

És ha a bánat benned gyűlni fog,

Gondolj arra sikerülni fog.

Felejtsd el hogy mennyire fáj,

Szép rabszolgalány, ennyit tégy csupán:

Mondd azt, hogy felemelőbb az érzés mikor velem vagy!

Mondd azt, hogy neked én még az életemet is odaadtam!

Mondd azt, hogy nekem a szándékom az nem egy éjszakás,

És ahogyan  másoknak a szerelem neked is ugyanúgy jár!

Mondd azt, hogy neked szabad a szíved, szabad lelked van

És akit Te igazán szeretsz az Téged soha el nem hagy!

Mondd azt, hogy teli van neked a szíved ezzel a bú élettel,

És azt, hogy eleget hagytál rájuk neked is élned kell!

Mondd meg, hogy fáj, mondd meg, hogy fáj, mondd meg hogy fáj!

Szíved régóta gyászba van.

Vállald bártan önmagad!

Ne félj, melletted leszek,

fogom majd a két kezed,

„Rabszolgalány!”

Szíved régóta gyászba van.

Vállald bártan önmagad!

Ne félj, melletted leszek,

fogom majd a két kezed,

„Rabszolgalány!”

Ne félj melletted leszek, fogom majd a két kezed, Rabszolgalány !!!