Mindenkinek az életéből hiányzik valaki,

Egy ember akit nagyon, nagyon szeretett, nekem is hiányzik.

Az Ő szeretete ihlette ezt a dalt.

Hiányzol!

Volt egy angyal, itt élt köztünk, óvott féltet, felnevelt.

Boldogságban éltünk együtt, békességben, szelíden.

Mikor sírtam, Ő vígasztalt, és a bánat tovaszállt.

Isten, mondd meg miért pont engem, hagyott így el a mamám?

Gyermek voltam, fel sem foghattam, mennyit jelentett nekem

Mikor elment egy borús reggelen.

Csak annyit mondtam volna:

Várj még, várj még! Tőlem nem búcsúztál el!

Várj még, várj még! Nem hagyhatsz így el!

Mindig a jók mennek el hamar?

Tudom látsz engem és hallod ezt a dalt.

Felnőtt fejjel gondolok Rád, ha egy csillag fel ragyog.

Előttem vagy, látlak Téged, ahogy fentről mosolyogsz.

De az élet meg nem állhat, szomorúan is menni kell.

Bízom benne, majd még látlak, de addig így búcsúzom el:

Gyermek voltam, fel sem foghattam, mennyit jelentettél nekem

Mikor elmentél egy borús reggelen.

Csak annyit mondtam volna:

Várj még, várj még! Tőlem nem búcsúztál el!

Várj még, várj még! Nem hagyhatsz így el!

Mindig a jók mennek el hamar?

Tudom látsz engem és hallod ezt a dalt.

A hangod bennem örökre él, most is hallom még az esti meséd,

Ha itt lennél büszke lennél, hogy akit neveltél mennyit elért,

Tekints le rám!

Csak annyit mondtam volna:

Várj még, várj még! Tőlem nem búcsúztál el!

Várj még, várj még! Nem hagyhatsz így el!

Mindig a jók mennek el hamar?

Tudom látsz engem és hallod ezt a dalt.